Újból be kell látnunk, egy nagy mű születéséhez elengedhetetlen egy kalandos életút, amiből egy író ihletet meríthet. Így lehet ez Herman Melville esetében is, ugyanis a világirodalom talán az egyik legnagyobb hatású regény írójáról beszélünk. Moby Dick (angolosan Moby-Dick) karaktere felsorolhatatlanul sok helyről visszaköszön, zeneművekben, irodalomban, televízióban, köznyelvben, ezeket fel se lehet sorolni.  Érdekes módon bár a fehér bálna alakja mindenkinek azonnal beugrik, de maga a mű már közel sem olyan ismert, a filozófiai üzenete talán még annyira sem. Aki ismeri a könyvet annak világos: a regény a bálna és Ahab kapcsolatáról szól, a gyűlöletről, ami végül az egész legénységet fanatizálja.

Hajóutak és évek a benszülöttek között

Herman Melville (1819 – 1891) New York városában született, apja kereskedő volt, Melville nagyszülei pedig mind két ágról a függetlenségi háború hősei voltak, Thomas Melville részese volt a bostoni teadélután eseményeinek. Tanulmányait öt évesen megkezdi, 1826-ban a New York-i fiú középiskolába járt, ahol lassú felfogásúnak és visszamaradott beszédkészségűnek tartották, de a záróvizsgáig hatalmasat lépet előre, előadókészsége az egyik legjobb lett. Ezek után az Albany Akadémián tanult többek közt, angol nyelvtant, irodalmat, földrajzot, görög, római és angol történelmet.

Apja 1832-ben bekövetkezett halála után bár nem tudott Alabany-t elvégezni, a család anyagi nehézségei miatt inkább munkát vállalt, iskolai oktatóként, majd megpróbálkozott a mérnöki pályával Lansingburgh Akadémiára is beiratkozott,  egy mérnöki állással kecsegtették. Mikor az állást nem kapta meg végül hajóra szerződött, mint matróz. 1839-ben egy kereskedelmi hajóra szerződik és New York kikötőjéből kihajózik, egészen Liverpoolig.

1844-ig hajózik a tengereken, ezen élmények visszaköszönnek később a regényeiben,, Meghatározó élményeit az 1840 január 3-én kifutó Acushnet bálnavadász hajó fedélzetén szerezte, ahonnan végül dezertált és három hétig bennszülöttek közt élt. Saját bevallása szerint élete a hajó kifutása napján kezdődött el. Csupán tizenegyen fejezték be az utazást a 26 főből, a többiek dezertáltak, köztük az első tiszt, aki a kapitánnyal harcba is kellett bocsátkoznia.

Írói pályáján 31 évesen (1840-ben) indult el, de hamar sikeres író lett belőle.

Moby Dick

Melville a következőképen írta re regényét: “Egy kalandregény, ami számos vad legendán alapul egy fehér ámbráscetről”, de a következő hónapokban Melville átalakította eredeti terveit, így születhetett meg az egyik legambiciózusabb regény, amit ami egy amerikai író képzeletében megfoganhatott. Általában a tengerészek hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb történeteket találtak ki, amiket a szárazföldi patkányoknak a kocsmákban elmesélhettek, valamint esetleg az időt múlathatták az unalmasabb óráikban a tengereken.

Egy fehér bálna legendája keringett a matrózok között, amit a chilei partoknál ejtettek el, ekkor már húsz szigony állt ki a hátából (a legenda szerint). Az ámbráscet eleve hatalmas állat, ehhez nem kell sokat hozzátenni, hogy egy félelmetes szörnyeteg legyen belőle. Valóságban egy békés állat, de egy tengerésznek ez nem lehetett elegendő …

Ebből a legendából és Melville élményeiből az Acushnet bálnavadászhajón született meg ez a regény, aminek a stílusát csak behatárolni lehet, fellelhető benne a bibliai, a shakespearei nyelvezet, átszövi a misztikum, néhol kissé bizalmasan szólítja meg az olvasót, hogy szinte berántson magával a történetbe. Az a sokrétűség és összetettség is kell ahhoz, hogy egy olyan bonyolult témát elég színesen ábrázolhassunk, mint az elnyomás. Az amit Melville átélt az Acushneten, arról a legtöbben nem tudnának beszélni, legfeljebb egy hatékony pszichoterápián, de Melville ezt egy seniális regénybe tudta ölteni.

A három bennszülött jelképe

A regény már a kezdetekor egy bizarr házassággal indul. Főhősünk Ismael betér Nantucetben egy fogadóba, ahol már nincs szabad szoba, kénytelen közös ágyban aludni az egyik vendéggel. Ez a vendég egy bennszülött a csendes-óceáni szigetekről, őket akkoriban egységesen kannibáloknak nevezték. Queequeg hatalmas tetovált alakja a nyers erőt szimbolizálja. ez a vadember másnap házasságot köt Ismaellel, azaz összekötötték életüket és együtt mentek bálnavadász hajót keresni is. Ismael életét végül Queequeg látomása menti meg: a saját magának készített koporsóba kapaszkodva lesz Ismael a Pequod bálnavadászhajó egyetlen túlélője.

Queequeg a egyik szigonyos a háromból, a többi kettő szintén benszülött, de a világ más tájairól: Dagogo az afrikai partokról származó rendkívülien nagy erejű szigonyos, Tashtego pedig az amerikai bennszülött, akit folyamatosan megfosztanak az érdemeitől, ő ejzóti el az első bálnát, de ez Stubbra száll, valamint bár Ahab kapitánnyal egyszerre pillantja meg a fehér bálnát, ezt a kapitány magának ítéli meg. Ők, a nyers erő a bálnavadász csónakok legfontosabb elemei, akik halálos szigonydöfést ejthetik a bálnán, ott a civilizált ember csupán evezős lehet.

Ahab, a zsarnok

Pequod hajó rejtélyes kapitánya sokáig nem lép színre, de a nyomasztó jelenléte folyamatosan jelen van. A matrózok éjjelente hallják a fa lábának kopogását, rémtörténeteket mesélnek róla. Ahabot körülvevő feszültséget a mindig viccelődő Stubb oldja. Ahab gyűlöli Moby Dicket, ő volt aki megcsonkította, neki valójában az egyetlen célja, hogy megölje a bálnát. Ez eleinte nem is világos a legénység számára, hiszen ott mindenki elsősorban pénzt akart keresni. Mikor viszont Ahab a hajó útját nem a legjobb vadászat szerint jelölte ki, hanem a fehér bálnát akarta üldözni, a legénység is zúgolódni kezdett.

Melville olyan leheletfinoman vezet át minket a normális világból a teljes diktatúrába és fanatizmusba, hogy az olvasó magát is ebben a sodorban találja. A legénységet nem csak erővel törte meg, ha kell engedékeny volt, ha kellett pénzzel motiválta őket, de végül az egész hajó a fehér bálnát akarta levadászni. Ez – azt hiszem – a legpontosabb modellje ennek a folyamatnak, hiszen Orwell Állatfarmja, ami a legismertebb mű ebben a témában, sem ábrázolja ilyen árnyaltan azt a folyamatot, amikor egy elnyomás kibontakozik. A való életben sincs szájbarágás, nem lesz egy narrátor, aki szól: figyelj, mert mostantól tértünk nagyon rossz útra! Tömeggel haladva bizony észrevétlenül nagyon messzire juthatunk és a gonoszság bármilyen mélységeit elérhetjük, csak megfelelően kis lépésekben kell haladni, hogy a folyamat ne legyen feltűnő. Most feltételezzük, hogy ilyenkor egy gondos tervre van szükség. Sok esetben ez nincs így, elég, ha  a félelmeinket, gyűlöletünket sikeresen meg tudjuk osztani a legénységgel (néppel), egy ember félelmeit a magunkévá tesszük és beállunk mögé, ahogy ezt  Ahab is elérte. A bálna csupán őt sebezte meg, a többiek mégis nem kevesebb lékesedéssel üldözték a végén, pedig ők még nem is találkoztak vele.

Pequotnak buknia kellett

Miért bukik meg minden zsarnoki rendszer? Talán mert túl sok energiát kell fektetnie az elnyomónak, a többség szabad akaratának korlátozásába. Ez mindegy milyen úton éri el, de mindenképpen egy hatás ellen dolgozik, ami a legkisebb hiba esetén is visszaüt. Ha erre lehetne matematikai modellt építeni, akkor meghatározhatnánk egy diktatúrának az átlagos élettartalmát.

A Moby Dick esetében ez az elbukás is szimbolikus, a bálna, aki ellen Ahab mérhetetlen gyűlölete irányul végül elpusztítja a legénység minden tagját (Ismael kivételével), a hajót pedig elsüllyesztette.

Diktatúra csupán az elnyomásnak egy politikai megfelelője, ehhez nagyon hasonló az abszolutikus uralkodás, ami akkoriban Európában virágkorát élte, ennek ellenpontjaként az Amerikai Egyesült Államokban viszont az a demokratikus berendezkedés kezdett kibontakozni, ami a francia forradalom eszméiből indult, de aztán Amerikán keresztül tért vissza az európai kontinens nyugati felére. Talán azért is született meg ez a regény Amerikában, mivel az egyének szabadságjogai itt lettek először alaptörvénybe fektetve, az ami ma már természetes, sőt egyeseknek soknak tűnik, az akkor egyedül itt létezett. A Moby Dikck-ben ez az eszme is tükröződik, de olyan mélyen, ami már belemagyarázásnak tűnhet. Vegyük Ismael viszonyát Queequeggel és tegyük történelmi kontextusba. Bár a polgárháború után az USA-ban eltörölték a rabszolgaságot, de a feketéknek jogaikért még a 1960-as években (sőt talán a mai napig) küzdeniük kell, de itt a fehér karakterrel egy szintre emelkedik a regény elején, a hajóra lépéskor pedig egyértelműen főlé. Ez a szemléletmódot a korabeli európai regényekben hiába keresnénk.

***

Elnyomással rengeteg helyen találkozhatunk, családunkban, munkahelyünkön, országunkban, egy olyan dolog, ami ideőröl időre előfordul életünkben, akár hosszabb ideig elkísér, de amikor kikerülünk belőle nem hiszem, hogy meg tudnánk magyarázni miként is kerültünk bele. Egy dokumentum filmet láttam Hitler beszédeiről, ahol a tömegben ártatlan nénik lengették lelkesen karjukat. Szerintem a háború után ők sem tudnák megmondani, hogyan is örülhettek ennyire annak a rendszerben. Egyszerűen elhitték, amit mondtak neki, és elhitték azt is, hogy nem lehet másképpen. Moby Dick is erről szól, de olyan köntösbe öltöztetve, ami igazi irodalmi csemege, megfűszerezve kalandregénnyel, a bálnavadászat részleteivel, mindezt misztikummal átszőve. Például olyan részletbe is betekintést nyerhetünk mi is volt az akkori álláspont a bálna rendszertani besorolásáról, például Melville konzekvensen halaknak nevezi, egy ponton bár leszögezi, hogy tulajdonképen emlősök, meg két kamrás szívük van amii arra utal, hogy melegvérűek, de mivel vízben élnek, uszonyuk van, ezért ő továbbra is halaknak nevezi őket. Ezt az érvet is el lehet fogadni.