Bejegyzés dátuma: vajdatamas által

Tiéd újból a perc, Viktor!

A világ változása és sebessége túlmutat a felfogóképességünkön. Olyan, mintha felgyorsított filmet néznénk, több kockát elkaphatunk, ebből, amit a saját nézetünk szerint formázhatunk, kitölthetjük a hézagokat a saját világképünkkel.

Hogy jutottunk el Zelenszkij megalázásától Trump teljes körű Ukrajna támogatásáig? Hogy jutottunk el a felderítési információk megtagadásától a Tomahawk rakéta szállításáig? Vagy ez csak egy média hoax?
Egyáltalán hogy jutottunk el eddig a totális háborúig? Ki és miért vívja ezt az utolsó vérig?


Ebben a káoszban, ahol nem tudhatjuk, minek hihetünk, mi a hamis hír, mi a médiaszemét, olyan ember igazán jól érezheti magát, aki eleve ebben él. Olyan elme, amelyben a világ a hazugságokról, erőszakról szól, itt igazán otthon és elemében érzi magát.
Kiemelkedni politikusként nem könnyű egy 10 milliós országból, még kisebb feltűnést is nehéz kelteni, főleg a nyugati világban. Kelet felől nagyobb figyelmet kaptunk: 40 évig a Szovjetunió befolyási övezete volt Magyarország. Az előző miniszterelnök Putyinnal szintén szívélyes viszonyban volt, ebbe még 2009-ben egy családi vacsora is belefért. A világ nyugodtabb, bizalomtelibb volt, így Orbán-féle paranoiája riasztó volt, ehhez is köze lehetett Orbán 2002-es és 2006-os választási vereségéhez, mert bizony ő sem nyert mindig.
Mindebből tanult, és a 2010-es győzelmével elindult a diadalmenete, ami a budapesti Trump-Putyin találkozóhoz vezetett. Nem merem azt állítani, hogy ez a karrierje csúcsa, de biztos vagyok benne, hogy ez az egyik fénypont. Putyin és Trump szereti Orbánt, Trump támogatja a 2026-os kampányát is, mit kívánhatna még? Ha Trump támogatja, biztosan nem sérül Magyarország szuverenitása sem.
Uralkodása töretlen és makulátlan. Eközben, mivel a baloldali politika teljesen elbukott, innentől csak a siker van, mit sem számít a valóság, ami szigorúan az országban marad:

  • Az ország szétszakadt, a vidéken a szegénység felfoghatatlan méreteket ölt.
  • Gyerekek is éheznek, miközben Budapesten nyugati gazdagság van.
  • Az orvosi rendszer nem csak anyagi gondok miatt recseg, ropog, a kapzsiság miatti erkölcsi hanyatlás is évekig züllesztette.
  • Orbán rendszerében vállalatokat kényszerítenek eladásra.
  • A klientúra elvtelen, nincs politika, csak üzlet és rablás.
  • Az államadósság ismeretlen mértékű, ha kormányváltás van, az óriási adósságba belebukik a leendő kormány.
  • A tantermekben szenvednek a diákok és tanárok, a tanárok a tanáriban egymást gáncsolják.
  • Irigység jellemző, ha valamiben több vagy, jobb, ha titkolod.
  • Nincs remény, nincs hit, csak gyűlölet.
  • Alföld kiszárad, és egyre kevesebb az élelem.
  • Revizionizmus megnyomorítja a magyar nemzetet.

Mennyi Orbáni sikert visel még el Magyarország?

Bejegyzés dátuma: vajdatamas által

Találkozóra Várva

Hetekkel ezelőtt – ki tudja miért – elővettem Sienkiewicz Özönvíz című regényét. Régóta terveztem, sőt halogattam is, de megérett rá az idő. Valószínűleg tudtomon kívül a külső körülmények sodortak erre, például az ukrán háború.

A regénysorozat első része, a Tűzzel-vassal, még a kozákok elleni háborúról szól, ukrán területeken játszódik. Arról a zaporizzsjai kozák vezérről, Hmelnickijről szól, aki a mai ukrán történelemben is felbukkan. 2025-ben még zajlik a modern kori orosz–ukrán háború, bár akár hívhatnám amerikai–orosz–ukrán háborúnak is. Eleinte kicsit fájdalmas volt olvasni, hiszen az író nagyon jól bemutatja a Lengyel–Litván Unió felbomlásának hátterét és társadalmi tüneteit: a nemesség nem bízott sem a királyban (ekkor János Kázmér volt), sem másban, az ukrán kozákokkal a háború állandósult, az oroszok Litvániát támadták, az ország nagy része kimerült volt. Ekkor támadtak 1655-ben a svédek Arfvid Wittenberg vezetésével. A nemesek nagy része nem is gondolt ellenállásra, a harcok megkezdése eleve nehézkes volt, sok árulással megtűzdelve. A Lengyel–Litván Unió alapjaiban recsegett-ropogott. A regény egy olyan hősies küzdelemről szól, ami egyben egy hanyatló régi nagyhatalmat is bemutat.

Mi lehet egy hanyatló ország vagy nagyhatalom jele? Ez sokféle lehet. Például a Római Birodalom hanyatlása évszázadokig tartott, és végül a sötét középkorba torkollott. Ennek a birodalomnak erősek voltak az alapjai, de azok a birodalmak, amelyek gyorsan emelkedtek fel, gyakran gyorsabban is tűntek el. Ezek valószínűleg egy karizmatikus vezető kohéziójának köszönhették felemelkedésüket – ilyen például a Mongol Birodalom is, amely Dzsingisz kán halála után hamar darabjaira hullott.

A hanyatlás társadalmi szinten is érzékelhető. A Római Birodalomban ez elsősorban erőforráshiányból fakadt. A terjeszkedésre épülő birodalmak szükségszerűen elérik növekedésük határát, ekkor indul meg a lassú hanyatlás. Ehhez járulhatnak változó körülmények (éghajlatváltozás, geopolitikai átrendeződések stb.), amelyek miatt nyersanyaghiány léphet fel. Ilyen lehetett a rabszolgahiány mind a Római, mind az Oszmán Birodalomban. Később az élelmiszerhiány is rendszeres problémává vált, ami a Római Birodalom végéhez vezetett. Egy hanyatló birodalom könnyen rosszul méri fel az erejét: egyre több a vesztes csata, amit az ellenségek ki is használnak.

A mai orosz–USA konfliktusban (Ukrajna by proxy) kinél lehet ilyen tüneteket felfedezni? Szerintem mindkettőnél. Oroszország Putyinra épül, és utána nem tudni, ki következik, egyáltalán össze tudja-e majd tartani az országot. Prigozsin lázadása is jó példa a rendszer gyengeségére. A 2025 nyarán elért sikerek szerint azonban látszik, hogy bármennyire is beteg az ország, még mindig nagyon erős – erősebb, mint ahogy ellenfelei gondolták (vagy remélték). Oroszországról tudtuk, hogy nem a leggazdagabb szuperhatalom, de gyengeségét is túlértékelték.

Az USA helyzete talán még érdekesebb. Ukrajnában mára világossá vált, hogy az USA a nyersanyagokért harcol, amelyeket az orosz haderő lassan elfoglal – például a Velyka Novosilka-i lítiumbányákat, vagy a pokrovski bányákat, ahol konkrétan a Metinvestnek vannak érdekeltségei. Ezek miatt fektet az USA ennyi pénzt ebbe a háborúba, amelyben nem áll jól. Valószínűleg a világ legerősebb katonai hatalma nehezen nyeli le ezt a kudarcot. Innen nézve úgy tűnik, az amerikai vezetés úgy gondolta, hogy ezeket a területeket akár katonailag is megszerezheti – amit rosszul mért fel. Ha ezt az afganisztáni, szégyenletes kivonulással együtt elemezzük, világos, hogy az USA elérte katonai erejének határát. Nyersanyagéhségét újabb területekkel akarta csillapítani, de hibásan mérte fel az esélyeit. Az ország belső társadalmi problémáiról még nem is szóltam.

Az Özönvízben a Lengyel–Litván Unió gyengülése rengeteg szenvedést okozott a parasztoknak, a hétköznapi embereknek. A köznemesek is rabolni, fosztogatni kényszerültek, sok szabadcsapat saját szakállára portyázott. A menekülő parasztoknak teljesen mindegy volt, hogy lengyel, svéd vagy porosz király uralkodik felettük – nyugalmat és biztonságot akartak. Ugyanezt akarják az emberek ma is Ukrajnában. Csakhogy a világpolitikai átrendeződés sok szenvedést fog okozni – nemcsak ott, hanem máshol is.