Tiéd újból a perc, Viktor!

A világ változása és sebessége túlmutat a felfogóképességünkön. Olyan, mintha felgyorsított filmet néznénk, több kockát elkaphatunk, ebből, amit a saját nézetünk szerint formázhatunk, kitölthetjük a hézagokat a saját világképünkkel.

Hogy jutottunk el Zelenszkij megalázásától Trump teljes körű Ukrajna támogatásáig? Hogy jutottunk el a felderítési információk megtagadásától a Tomahawk rakéta szállításáig? Vagy ez csak egy média hoax?
Egyáltalán hogy jutottunk el eddig a totális háborúig? Ki és miért vívja ezt az utolsó vérig?


Ebben a káoszban, ahol nem tudhatjuk, minek hihetünk, mi a hamis hír, mi a médiaszemét, olyan ember igazán jól érezheti magát, aki eleve ebben él. Olyan elme, amelyben a világ a hazugságokról, erőszakról szól, itt igazán otthon és elemében érzi magát.
Kiemelkedni politikusként nem könnyű egy 10 milliós országból, még kisebb feltűnést is nehéz kelteni, főleg a nyugati világban. Kelet felől nagyobb figyelmet kaptunk: 40 évig a Szovjetunió befolyási övezete volt Magyarország. Az előző miniszterelnök Putyinnal szintén szívélyes viszonyban volt, ebbe még 2009-ben egy családi vacsora is belefért. A világ nyugodtabb, bizalomtelibb volt, így Orbán-féle paranoiája riasztó volt, ehhez is köze lehetett Orbán 2002-es és 2006-os választási vereségéhez, mert bizony ő sem nyert mindig.
Mindebből tanult, és a 2010-es győzelmével elindult a diadalmenete, ami a budapesti Trump-Putyin találkozóhoz vezetett. Nem merem azt állítani, hogy ez a karrierje csúcsa, de biztos vagyok benne, hogy ez az egyik fénypont. Putyin és Trump szereti Orbánt, Trump támogatja a 2026-os kampányát is, mit kívánhatna még? Ha Trump támogatja, biztosan nem sérül Magyarország szuverenitása sem.
Uralkodása töretlen és makulátlan. Eközben, mivel a baloldali politika teljesen elbukott, innentől csak a siker van, mit sem számít a valóság, ami szigorúan az országban marad:

  • Az ország szétszakadt, a vidéken a szegénység felfoghatatlan méreteket ölt.
  • Gyerekek is éheznek, miközben Budapesten nyugati gazdagság van.
  • Az orvosi rendszer nem csak anyagi gondok miatt recseg, ropog, a kapzsiság miatti erkölcsi hanyatlás is évekig züllesztette.
  • Orbán rendszerében vállalatokat kényszerítenek eladásra.
  • A klientúra elvtelen, nincs politika, csak üzlet és rablás.
  • Az államadósság ismeretlen mértékű, ha kormányváltás van, az óriási adósságba belebukik a leendő kormány.
  • A tantermekben szenvednek a diákok és tanárok, a tanárok a tanáriban egymást gáncsolják.
  • Irigység jellemző, ha valamiben több vagy, jobb, ha titkolod.
  • Nincs remény, nincs hit, csak gyűlölet.
  • Alföld kiszárad, és egyre kevesebb az élelem.
  • Revizionizmus megnyomorítja a magyar nemzetet.

Mennyi Orbáni sikert visel még el Magyarország?

A pusztulás a szemünk előtt

Mikor a pusztítás korát éljük, nehéz a reményt felélesztenünk. Remény abban, hogy a ránk váró kihívásokat összefogással, szolidaritással és megértéssel kezeljük. Vajon a klímaváltozás, a sértődött gazdasági, politikai elit, a félelem gerjeszti ezt a sok indulatot? Ezt már kár is kibogozni. Elhangzott Trump háborús beszéde, élezik a fegyvereket.
Pusztítás a szemünk előtt zajlik. A mi kis országunk is lassan kiszárad. A helyzet nem reménytelen, de tennünk kellene a jövőnk érdekében, csakhogy a félelem lebénít minket. Olyan távoli gondokkal foglalkozunk, mint az ukrán háború, ami közelinek tűnik, hatással is van ránk, de teljesen tehetetlenek vagyunk. Az élelmiszertermesztésért viszont tennünk kellene.
Pár hete vettem egy harcsát egy közeli halgazdaságból. Környékbeli szupermarketekbe is szállítanak, a halfilék szépek és frissek. Ám a mostani nyár végén az élő hal beteg volt: a bőrén elbarnult nyálka, alatta a bőr szürke, elhalt, és valahol a hús is kilátszott. Kevés lehetett a víz, ami elfertőződött, kevés a növény, a kukorica satnya. A csökkenő élelmiszer növekvő árakat okoz, ami több feszültséghez vezet. Gyerekkoromban még élelmiszer-túltermelésről hallottam, mint európai problémáról, azért kaptak a gazdák támogatást, ha kevesebbet termeltek.
Milyen háborút akarnak az amerikaiak megnyerni? Lehet-e golyóval növényeket termeszteni, állatokat tenyészteni? Miért nem ásnak mélyre, és keresik meg a valódi problémát? Azt nem lehet GDP-vel mérni.

Gonosz Vándorlása

Ma azt hiszem, a megfelelő kifejezési forma egyfajta spirituális megközelítés. Nekem, aki nem kaptam vallásos neveltetést, az Isten segítségében való bízás pedig csak tanulás kérdése, kissé nehézkes ez a nyelvezet. A szimbolikus megfogalmazás segít egy lépéssel távolodni az eseményektől, segíti a megértést, és valamikor talán a megnyugvást is elhozza.

A gonosz vándorol, amikor kitör egy háború: angyalok és démonok harcává válik. Persze mindkét oldal számára máshol vannak az angyalok. Szükségünk van a túlvilági misztifikálásra, hiszen a legtöbb embernek, aki katonává válik, óriási teher azt a sok kegyetlen gyilkosságot végrehajtani, amit rajtuk uralkodóik rájuk kényszerítenek. Így könnyebb a pszichének túlélnie. Pedig fontos szem előtt tartani — még egy szerető Isten jelenléte mellett is —, hogy mi, emberek gyilkoljuk egymást; nincsenek angyalok és démonok.

Kezdhetném a második világháborúval: innen datálható Izrael állam megfogantatása, amely 1948. május 14-én jött létre. Ezt az országot az erőszak szülte, de nem feltétlenül Németország kezdte az erőszak láncolatát. Antiszemitizmus jelen volt a Brit Birodalomtól (például az Aliens Act, 1905 — bár nem nevezi meg kifejezetten a zsidó bevándorlást, mégis őket célozta) kezdve az Orosz Birodalmon át (Kijevi pogrom 1881–82, kisinyovi/Kishinev-i pogrom 1903 stb.). Európában az összetartó zsidó közösségeket gyakran furcsa csoportokként tekintették, sokszor misztikus történetekkel megfűszerezve, ami növelte a félelmet és a távolságtartást. Ha ez gazdasági vagy társadalmi problémákkal társult, a puskaporos hordó bármikor felrobbanhatott — és kézenfekvő volt az elszigetelt, állam nélküli csoporton levezetni a feszültséget. Ezt a receptet a második világháborúba belépő Németország felhasználta: az első világháború és a nagy gazdasági világválság feszültségeinek feloldására riasztóan hatékony adminisztrációval, szervezéssel és technikai megoldásokkal reagáltak — amit nevezhetünk a gonosz egyik diadalának.

De, mint írtam, a gonosz nem nyugszik egy helyben. A gonosz átköltözik a másik oldalra. A szenvedés és a fájdalom remek tápláléka a sértettségnek; a félelem szüli azt a feljogosítottság-érzést, amely miatt könnyen el lehet veszíteni a mércét: hol érdemes megállni, hol van az a bizonyos határ, amelyet nem érdemes átlépni, mert a szenvedés visszatér, és a béke, a nyugalom reménytelenné válik. Száz győztes csata után is van-e remény valódi békére? Cél-e egyáltalán?

Izrael léte magával vonja a folyamatos háborút, azt az öldöklést, amely újabb erőszakot szül. Az erőszak a gonosz egyik formája; Dante nem hiába tette a képmutatást és az árulást még lejjebb a pokolban. Ezek a gonosz igazi, kifinomult eszközei: hogy álcázni tudja magát, akár áldozatnak tűnve. Izrael most is szórja a gyűlölet magvait a saját népe és a palesztin nép között. Most, hogy nyíltan bombázhat — vagy más módon büntetlenül léphet fel —, elfoglalhatja és kínozhatja a gázaiakat; ezzel a legagresszívebb és legerőszakosabb államok sorába léphet. A ma felnövő generáció e szerint fogja megítélni, mert bár a holokauszt árnyalhatja ezt a megítélést, az idő végül homályba fedi az árnyalatokat.

Izrael technikai fölénye az USA-val együtt óriási. AI segítségével valószínűleg olyan katonai taktikák birtokába juthat, hogy katonai győzelmei kétségtelenek lesznek; ezeket tehetetlenül el kell viselnie sok államnak. De mit hoz a jövő — azt senki sem tudhatja. Ezt az erőszakos, elnyomó jövőt pedig most teremtjük meg, és benne ők is élnek. Állandó harcban nem könnyű élni; békét pusztítással nem lehet elérni sem saját, sem más népek számára. A holokauszt traumáját nekik is fel kell dolgozni, de jó lenne, ha a düh fázisán a nép is túl tudna jutni. Sikerül-e nekik háborúval békét teremteni? Mi történik, ha ezt most az AI oldja meg helyettük? Jön-e akkor az örök háborúk kora, amilyet Orwell (vagy más jósok) megjósoltak?