Hová vezetsz Bolond Király

Two performers in royal costumes stand onstage, one holding a harp and the other a scepter.

Hova vezet minket a bolond király? Sokan messiásként várták, elhitték ígéretét, hogy ő fogja elhozni a változást, amiért a valaha jobban élő, de ma szegényedő, európai származású, megélhetésükért és jólétükért aggódó szavazók hatalomra emelték. Sokan közülük hisznek egy olyan hatalomban, amit a háttérből titkos alkuk mentén irányítanak, sőt egyenesen gonosz szándék vezérli őket manipulálva, zsarolva bárkit, akit szükséges.

Majd nyilvánosságra kerültek akták, amik bizonyítanak valami hasonlót, bár nem teljesen. A gonoszság egy részét, a hálózat létezését, olyan kapcsolatokat, amiknek Trump és sok más politikus, gazdag ember része volt. A csalódott emberek össze vannak zavarodva. Mégis kiben bízzanak? Lehet bízni valakiben, vagy már teljesen tehetetlenek vagyunk? Lázadni is akkor lehet, ha van remény. Vajon mit tehet az a polgár, aki nem az USA-ban él, de a bolond király döntései az ő megélhetését is veszélybe sodorják? Sőt, nemcsak a megélhetését, hanem a gazdaságot, talán a gazdaság egész szerkezetét. Ráadásul a bolond király tagadja azt a változást, ami a szemünk előtt zajlik (mindegy, mi okból), de aki nem vak, az látja: a természet körülöttünk pusztul. Csak hinni tud, és bízva várni, hátha ezt is túléli.

Egyszer régen volt egy római császár, Nérónak hívták. Birodalma rég túl volt az aranykorán; ezt ma tudjuk, akkor ők talán nem. Sok őrült császár közt ő viszonylag huzamosabb ideig uralkodott, csapongó volt és kiszámíthatatlan, csatlósok lesték a szavát félelemből, nyereségvágyból. Sok verset írt, fontos volt számára a művészete. Egy nap felsóhajtott: nincs elég ihlet, de jó lenne látni a lángoló Rómát, akkor tudna írni róla egy szép éneket. Több sem kellett az egyik testőrnek, parancsot adott a katonáknak: gyújtsák fel Rómát. Csodálhatta a lángoló várost. A tűz elől menekülő családok, emberek mit tudhattak erről? Véletlennek hitték, vagy Isten akaratának? Mi lehetett igaz abból, amit leírtak, vagy az is konteó? Néró őrült volt, akár igaz, akár nem, a nép elhitt róla bármilyen borzalmat. Vajon a bolond király is ilyen? Mégis miért kellett nekünk ő?
Meddig fog bombázni a bolond király? Kiket kell még megtámadnia? A világnak folyamatosan rettegnie kell? Ő a legerősebb, a leghatalmasabb a világon, és folyamatosan erősödik. Ami kell neki, elveszi előbb vagy utóbb, így azt a keveset, ami másoknak jutna, azt is elveheti; aki szegény, tovább szegényedik, most már az birtokol, aki el tudja venni és meg tudja védeni.

Hogy jutottunk ide? A 90-es években ontotta az USA azokat a filmeket, amiket csodálattal néztünk, hittünk benne, hogy van a jó amerikai erőszak, a jó gyilkológép. Nem tudtuk, hogy a gyilkológép máshol, ahol működik, nem jó, és a világ kisebb, de jelentős része gyűlöli. Mi erről nem is tudtunk, mert delíriumban vagyunk. Ez a mámor egyre erősebb, arra sem emlékszünk, ami egy hónapja történt, hogy érthetnénk többéves trendeket? Nem láthatjuk, ami az orrunk előtt zajlik, nem tudunk körbenézni és látni, nem tudunk a szomszéddal összefogni, mert nem is ismerjük. Túlélni pedig csak együtt lehet, együtt azokkal, akikkel egymás mellett élünk. Ha ez nincs, hanem csak a gyűlölet és félelem a másik embertől, akkor csak kiszolgáltatottak leszünk egy olyan hatalomnak, amiről semmit sem tudhatunk, és bármit megtehet velünk.

Tiéd újból a perc, Viktor!

A világ változása és sebessége túlmutat a felfogóképességünkön. Olyan, mintha felgyorsított filmet néznénk, több kockát elkaphatunk, ebből, amit a saját nézetünk szerint formázhatunk, kitölthetjük a hézagokat a saját világképünkkel.

Hogy jutottunk el Zelenszkij megalázásától Trump teljes körű Ukrajna támogatásáig? Hogy jutottunk el a felderítési információk megtagadásától a Tomahawk rakéta szállításáig? Vagy ez csak egy média hoax?
Egyáltalán hogy jutottunk el eddig a totális háborúig? Ki és miért vívja ezt az utolsó vérig?


Ebben a káoszban, ahol nem tudhatjuk, minek hihetünk, mi a hamis hír, mi a médiaszemét, olyan ember igazán jól érezheti magát, aki eleve ebben él. Olyan elme, amelyben a világ a hazugságokról, erőszakról szól, itt igazán otthon és elemében érzi magát.
Kiemelkedni politikusként nem könnyű egy 10 milliós országból, még kisebb feltűnést is nehéz kelteni, főleg a nyugati világban. Kelet felől nagyobb figyelmet kaptunk: 40 évig a Szovjetunió befolyási övezete volt Magyarország. Az előző miniszterelnök Putyinnal szintén szívélyes viszonyban volt, ebbe még 2009-ben egy családi vacsora is belefért. A világ nyugodtabb, bizalomtelibb volt, így Orbán-féle paranoiája riasztó volt, ehhez is köze lehetett Orbán 2002-es és 2006-os választási vereségéhez, mert bizony ő sem nyert mindig.
Mindebből tanult, és a 2010-es győzelmével elindult a diadalmenete, ami a budapesti Trump-Putyin találkozóhoz vezetett. Nem merem azt állítani, hogy ez a karrierje csúcsa, de biztos vagyok benne, hogy ez az egyik fénypont. Putyin és Trump szereti Orbánt, Trump támogatja a 2026-os kampányát is, mit kívánhatna még? Ha Trump támogatja, biztosan nem sérül Magyarország szuverenitása sem.
Uralkodása töretlen és makulátlan. Eközben, mivel a baloldali politika teljesen elbukott, innentől csak a siker van, mit sem számít a valóság, ami szigorúan az országban marad:

  • Az ország szétszakadt, a vidéken a szegénység felfoghatatlan méreteket ölt.
  • Gyerekek is éheznek, miközben Budapesten nyugati gazdagság van.
  • Az orvosi rendszer nem csak anyagi gondok miatt recseg, ropog, a kapzsiság miatti erkölcsi hanyatlás is évekig züllesztette.
  • Orbán rendszerében vállalatokat kényszerítenek eladásra.
  • A klientúra elvtelen, nincs politika, csak üzlet és rablás.
  • Az államadósság ismeretlen mértékű, ha kormányváltás van, az óriási adósságba belebukik a leendő kormány.
  • A tantermekben szenvednek a diákok és tanárok, a tanárok a tanáriban egymást gáncsolják.
  • Irigység jellemző, ha valamiben több vagy, jobb, ha titkolod.
  • Nincs remény, nincs hit, csak gyűlölet.
  • Alföld kiszárad, és egyre kevesebb az élelem.
  • Revizionizmus megnyomorítja a magyar nemzetet.

Mennyi Orbáni sikert visel még el Magyarország?