Alfred Nobel 1895-ben alapította a róla elnevezett díjat. Ezt a lelkiismeretfurdalás is vezérelhette, hiszen ő volt az, aki a dinamitot feltalálta, ami az ipari felhasználás mellett a háborús öldöklést is fokozta, akarata ellenére is. Hogy ezt ellensúlyozta-e az általa megalapított díj, azt nem tudni, de egy díj, ami a világ figyelmét a tudomány felé fordítja, vitathatatlanul egy óriási tett. Az irodalmi Nobel-díj talán kissé kilóg a sorból, de az irodalmi munkásság helyes díjazása igazán nemes felajánlás volt. Valóban helyes-e a díjazás? Mennyire befolyásolja a politika? Ezzel lehet vitatkozni, egyszerű megoldás lehetne, ha alapítanának több díjat, és több szempontrendszer szerint lehetne díjazni a tudósokat, művészeket, ami igazából létezik is.

Irodalmi díjazottak között olyan híres írók vannak, mint Garcia Marquez, Hemingway, Thomas Mann, Solohov, mind remek írók. Ezek közül több író művét olvastam és élveztem is. Ez a reflektorfény nemcsak magát a kultúrát helyezi középpontba, ha csak egy pillanatra is, hanem az író mondanivalóját is. Igen, így ez lehet egyfajta politikai kiállás is, de ha ez így van, és az adott hatalom ezt kritikaként éli meg, és főleg ha meg is sértődik, az író elérte a legnemesebb célját, amit egy művész elérhet.

Ezt a munkát Krasznahorkai remekül elvégezte. Egy író nem lázadó, egy író elemez, figyel, és egy figyelemfelkeltő, művészi köntösben visszaadja az olvasónak. És itt eljutottunk oda, hogy egy irodalmi mű nemcsak szórakoztat, hanem tanít is. Ne sértődjünk meg a tanítás szón! Nem kezelnek minket gyereknek, nem szájbarágnak, hanem ez olyan, mint egy közös edzés, a kollektív gondolat fejlesztése. Ez a kollektív gondolat értheti meg a változó világot, a hatalom viszonyát hozzánk. Aki nem élt diktatúrában, az nem is értheti, milyen az, amikor nem mondhatod ki a gondolataidat, mert elhallgattatnak.
Vagy mégis? Az európai keleti blokk úgy nézett a nyugatra, mint a szabad világra, úgy, hogy azt nem is biztos, hogy ismerték. Ma megismerhetjük a modern elnyomást, azt, ami közel sem olyan, mint a kommunista rendszerek elnyomása volt, de aki azt ismeri, deja vu-je lehet. Ez az irodalom tanít meg kritikusan kezelni azokat a rendszereket, akik felettünk vannak, ezek lehetnek politikai pártok, tech cégek, AI, bármi, ők tanítanak meg minket tisztábban látni.