Hová vezetsz Bolond Király

Two performers in royal costumes stand onstage, one holding a harp and the other a scepter.

Hova vezet minket a bolond király? Sokan messiásként várták, elhitték ígéretét, hogy ő fogja elhozni a változást, amiért a valaha jobban élő, de ma szegényedő, európai származású, megélhetésükért és jólétükért aggódó szavazók hatalomra emelték. Sokan közülük hisznek egy olyan hatalomban, amit a háttérből titkos alkuk mentén irányítanak, sőt egyenesen gonosz szándék vezérli őket manipulálva, zsarolva bárkit, akit szükséges.

Majd nyilvánosságra kerültek akták, amik bizonyítanak valami hasonlót, bár nem teljesen. A gonoszság egy részét, a hálózat létezését, olyan kapcsolatokat, amiknek Trump és sok más politikus, gazdag ember része volt. A csalódott emberek össze vannak zavarodva. Mégis kiben bízzanak? Lehet bízni valakiben, vagy már teljesen tehetetlenek vagyunk? Lázadni is akkor lehet, ha van remény. Vajon mit tehet az a polgár, aki nem az USA-ban él, de a bolond király döntései az ő megélhetését is veszélybe sodorják? Sőt, nemcsak a megélhetését, hanem a gazdaságot, talán a gazdaság egész szerkezetét. Ráadásul a bolond király tagadja azt a változást, ami a szemünk előtt zajlik (mindegy, mi okból), de aki nem vak, az látja: a természet körülöttünk pusztul. Csak hinni tud, és bízva várni, hátha ezt is túléli.

Egyszer régen volt egy római császár, Nérónak hívták. Birodalma rég túl volt az aranykorán; ezt ma tudjuk, akkor ők talán nem. Sok őrült császár közt ő viszonylag huzamosabb ideig uralkodott, csapongó volt és kiszámíthatatlan, csatlósok lesték a szavát félelemből, nyereségvágyból. Sok verset írt, fontos volt számára a művészete. Egy nap felsóhajtott: nincs elég ihlet, de jó lenne látni a lángoló Rómát, akkor tudna írni róla egy szép éneket. Több sem kellett az egyik testőrnek, parancsot adott a katonáknak: gyújtsák fel Rómát. Csodálhatta a lángoló várost. A tűz elől menekülő családok, emberek mit tudhattak erről? Véletlennek hitték, vagy Isten akaratának? Mi lehetett igaz abból, amit leírtak, vagy az is konteó? Néró őrült volt, akár igaz, akár nem, a nép elhitt róla bármilyen borzalmat. Vajon a bolond király is ilyen? Mégis miért kellett nekünk ő?
Meddig fog bombázni a bolond király? Kiket kell még megtámadnia? A világnak folyamatosan rettegnie kell? Ő a legerősebb, a leghatalmasabb a világon, és folyamatosan erősödik. Ami kell neki, elveszi előbb vagy utóbb, így azt a keveset, ami másoknak jutna, azt is elveheti; aki szegény, tovább szegényedik, most már az birtokol, aki el tudja venni és meg tudja védeni.

Hogy jutottunk ide? A 90-es években ontotta az USA azokat a filmeket, amiket csodálattal néztünk, hittünk benne, hogy van a jó amerikai erőszak, a jó gyilkológép. Nem tudtuk, hogy a gyilkológép máshol, ahol működik, nem jó, és a világ kisebb, de jelentős része gyűlöli. Mi erről nem is tudtunk, mert delíriumban vagyunk. Ez a mámor egyre erősebb, arra sem emlékszünk, ami egy hónapja történt, hogy érthetnénk többéves trendeket? Nem láthatjuk, ami az orrunk előtt zajlik, nem tudunk körbenézni és látni, nem tudunk a szomszéddal összefogni, mert nem is ismerjük. Túlélni pedig csak együtt lehet, együtt azokkal, akikkel egymás mellett élünk. Ha ez nincs, hanem csak a gyűlölet és félelem a másik embertől, akkor csak kiszolgáltatottak leszünk egy olyan hatalomnak, amiről semmit sem tudhatunk, és bármit megtehet velünk.

A pusztulás a szemünk előtt

Mikor a pusztítás korát éljük, nehéz a reményt felélesztenünk. Remény abban, hogy a ránk váró kihívásokat összefogással, szolidaritással és megértéssel kezeljük. Vajon a klímaváltozás, a sértődött gazdasági, politikai elit, a félelem gerjeszti ezt a sok indulatot? Ezt már kár is kibogozni. Elhangzott Trump háborús beszéde, élezik a fegyvereket.
Pusztítás a szemünk előtt zajlik. A mi kis országunk is lassan kiszárad. A helyzet nem reménytelen, de tennünk kellene a jövőnk érdekében, csakhogy a félelem lebénít minket. Olyan távoli gondokkal foglalkozunk, mint az ukrán háború, ami közelinek tűnik, hatással is van ránk, de teljesen tehetetlenek vagyunk. Az élelmiszertermesztésért viszont tennünk kellene.
Pár hete vettem egy harcsát egy közeli halgazdaságból. Környékbeli szupermarketekbe is szállítanak, a halfilék szépek és frissek. Ám a mostani nyár végén az élő hal beteg volt: a bőrén elbarnult nyálka, alatta a bőr szürke, elhalt, és valahol a hús is kilátszott. Kevés lehetett a víz, ami elfertőződött, kevés a növény, a kukorica satnya. A csökkenő élelmiszer növekvő árakat okoz, ami több feszültséghez vezet. Gyerekkoromban még élelmiszer-túltermelésről hallottam, mint európai problémáról, azért kaptak a gazdák támogatást, ha kevesebbet termeltek.
Milyen háborút akarnak az amerikaiak megnyerni? Lehet-e golyóval növényeket termeszteni, állatokat tenyészteni? Miért nem ásnak mélyre, és keresik meg a valódi problémát? Azt nem lehet GDP-vel mérni.