Hetekkel ezelőtt – ki tudja miért – elővettem Sienkiewicz Özönvíz című regényét. Régóta terveztem, sőt halogattam is, de megérett rá az idő. Valószínűleg tudtomon kívül a külső körülmények sodortak erre, például az ukrán háború.

A regénysorozat első része, a Tűzzel-vassal, még a kozákok elleni háborúról szól, ukrán területeken játszódik. Arról a zaporizzsjai kozák vezérről, Hmelnickijről szól, aki a mai ukrán történelemben is felbukkan. 2025-ben még zajlik a modern kori orosz–ukrán háború, bár akár hívhatnám amerikai–orosz–ukrán háborúnak is. Eleinte kicsit fájdalmas volt olvasni, hiszen az író nagyon jól bemutatja a Lengyel–Litván Unió felbomlásának hátterét és társadalmi tüneteit: a nemesség nem bízott sem a királyban (ekkor János Kázmér volt), sem másban, az ukrán kozákokkal a háború állandósult, az oroszok Litvániát támadták, az ország nagy része kimerült volt. Ekkor támadtak 1655-ben a svédek Arfvid Wittenberg vezetésével. A nemesek nagy része nem is gondolt ellenállásra, a harcok megkezdése eleve nehézkes volt, sok árulással megtűzdelve. A Lengyel–Litván Unió alapjaiban recsegett-ropogott. A regény egy olyan hősies küzdelemről szól, ami egyben egy hanyatló régi nagyhatalmat is bemutat.

Mi lehet egy hanyatló ország vagy nagyhatalom jele? Ez sokféle lehet. Például a Római Birodalom hanyatlása évszázadokig tartott, és végül a sötét középkorba torkollott. Ennek a birodalomnak erősek voltak az alapjai, de azok a birodalmak, amelyek gyorsan emelkedtek fel, gyakran gyorsabban is tűntek el. Ezek valószínűleg egy karizmatikus vezető kohéziójának köszönhették felemelkedésüket – ilyen például a Mongol Birodalom is, amely Dzsingisz kán halála után hamar darabjaira hullott.

A hanyatlás társadalmi szinten is érzékelhető. A Római Birodalomban ez elsősorban erőforráshiányból fakadt. A terjeszkedésre épülő birodalmak szükségszerűen elérik növekedésük határát, ekkor indul meg a lassú hanyatlás. Ehhez járulhatnak változó körülmények (éghajlatváltozás, geopolitikai átrendeződések stb.), amelyek miatt nyersanyaghiány léphet fel. Ilyen lehetett a rabszolgahiány mind a Római, mind az Oszmán Birodalomban. Később az élelmiszerhiány is rendszeres problémává vált, ami a Római Birodalom végéhez vezetett. Egy hanyatló birodalom könnyen rosszul méri fel az erejét: egyre több a vesztes csata, amit az ellenségek ki is használnak.

A mai orosz–USA konfliktusban (Ukrajna by proxy) kinél lehet ilyen tüneteket felfedezni? Szerintem mindkettőnél. Oroszország Putyinra épül, és utána nem tudni, ki következik, egyáltalán össze tudja-e majd tartani az országot. Prigozsin lázadása is jó példa a rendszer gyengeségére. A 2025 nyarán elért sikerek szerint azonban látszik, hogy bármennyire is beteg az ország, még mindig nagyon erős – erősebb, mint ahogy ellenfelei gondolták (vagy remélték). Oroszországról tudtuk, hogy nem a leggazdagabb szuperhatalom, de gyengeségét is túlértékelték.

Az USA helyzete talán még érdekesebb. Ukrajnában mára világossá vált, hogy az USA a nyersanyagokért harcol, amelyeket az orosz haderő lassan elfoglal – például a Velyka Novosilka-i lítiumbányákat, vagy a pokrovski bányákat, ahol konkrétan a Metinvestnek vannak érdekeltségei. Ezek miatt fektet az USA ennyi pénzt ebbe a háborúba, amelyben nem áll jól. Valószínűleg a világ legerősebb katonai hatalma nehezen nyeli le ezt a kudarcot. Innen nézve úgy tűnik, az amerikai vezetés úgy gondolta, hogy ezeket a területeket akár katonailag is megszerezheti – amit rosszul mért fel. Ha ezt az afganisztáni, szégyenletes kivonulással együtt elemezzük, világos, hogy az USA elérte katonai erejének határát. Nyersanyagéhségét újabb területekkel akarta csillapítani, de hibásan mérte fel az esélyeit. Az ország belső társadalmi problémáiról még nem is szóltam.

Az Özönvízben a Lengyel–Litván Unió gyengülése rengeteg szenvedést okozott a parasztoknak, a hétköznapi embereknek. A köznemesek is rabolni, fosztogatni kényszerültek, sok szabadcsapat saját szakállára portyázott. A menekülő parasztoknak teljesen mindegy volt, hogy lengyel, svéd vagy porosz király uralkodik felettük – nyugalmat és biztonságot akartak. Ugyanezt akarják az emberek ma is Ukrajnában. Csakhogy a világpolitikai átrendeződés sok szenvedést fog okozni – nemcsak ott, hanem máshol is.