Tiéd újból a perc, Viktor!

A világ változása és sebessége túlmutat a felfogóképességünkön. Olyan, mintha felgyorsított filmet néznénk, több kockát elkaphatunk, ebből, amit a saját nézetünk szerint formázhatunk, kitölthetjük a hézagokat a saját világképünkkel.

Hogy jutottunk el Zelenszkij megalázásától Trump teljes körű Ukrajna támogatásáig? Hogy jutottunk el a felderítési információk megtagadásától a Tomahawk rakéta szállításáig? Vagy ez csak egy média hoax?
Egyáltalán hogy jutottunk el eddig a totális háborúig? Ki és miért vívja ezt az utolsó vérig?


Ebben a káoszban, ahol nem tudhatjuk, minek hihetünk, mi a hamis hír, mi a médiaszemét, olyan ember igazán jól érezheti magát, aki eleve ebben él. Olyan elme, amelyben a világ a hazugságokról, erőszakról szól, itt igazán otthon és elemében érzi magát.
Kiemelkedni politikusként nem könnyű egy 10 milliós országból, még kisebb feltűnést is nehéz kelteni, főleg a nyugati világban. Kelet felől nagyobb figyelmet kaptunk: 40 évig a Szovjetunió befolyási övezete volt Magyarország. Az előző miniszterelnök Putyinnal szintén szívélyes viszonyban volt, ebbe még 2009-ben egy családi vacsora is belefért. A világ nyugodtabb, bizalomtelibb volt, így Orbán-féle paranoiája riasztó volt, ehhez is köze lehetett Orbán 2002-es és 2006-os választási vereségéhez, mert bizony ő sem nyert mindig.
Mindebből tanult, és a 2010-es győzelmével elindult a diadalmenete, ami a budapesti Trump-Putyin találkozóhoz vezetett. Nem merem azt állítani, hogy ez a karrierje csúcsa, de biztos vagyok benne, hogy ez az egyik fénypont. Putyin és Trump szereti Orbánt, Trump támogatja a 2026-os kampányát is, mit kívánhatna még? Ha Trump támogatja, biztosan nem sérül Magyarország szuverenitása sem.
Uralkodása töretlen és makulátlan. Eközben, mivel a baloldali politika teljesen elbukott, innentől csak a siker van, mit sem számít a valóság, ami szigorúan az országban marad:

  • Az ország szétszakadt, a vidéken a szegénység felfoghatatlan méreteket ölt.
  • Gyerekek is éheznek, miközben Budapesten nyugati gazdagság van.
  • Az orvosi rendszer nem csak anyagi gondok miatt recseg, ropog, a kapzsiság miatti erkölcsi hanyatlás is évekig züllesztette.
  • Orbán rendszerében vállalatokat kényszerítenek eladásra.
  • A klientúra elvtelen, nincs politika, csak üzlet és rablás.
  • Az államadósság ismeretlen mértékű, ha kormányváltás van, az óriási adósságba belebukik a leendő kormány.
  • A tantermekben szenvednek a diákok és tanárok, a tanárok a tanáriban egymást gáncsolják.
  • Irigység jellemző, ha valamiben több vagy, jobb, ha titkolod.
  • Nincs remény, nincs hit, csak gyűlölet.
  • Alföld kiszárad, és egyre kevesebb az élelem.
  • Revizionizmus megnyomorítja a magyar nemzetet.

Mennyi Orbáni sikert visel még el Magyarország?

Gonosz Vándorlása

Ma azt hiszem, a megfelelő kifejezési forma egyfajta spirituális megközelítés. Nekem, aki nem kaptam vallásos neveltetést, az Isten segítségében való bízás pedig csak tanulás kérdése, kissé nehézkes ez a nyelvezet. A szimbolikus megfogalmazás segít egy lépéssel távolodni az eseményektől, segíti a megértést, és valamikor talán a megnyugvást is elhozza.

A gonosz vándorol, amikor kitör egy háború: angyalok és démonok harcává válik. Persze mindkét oldal számára máshol vannak az angyalok. Szükségünk van a túlvilági misztifikálásra, hiszen a legtöbb embernek, aki katonává válik, óriási teher azt a sok kegyetlen gyilkosságot végrehajtani, amit rajtuk uralkodóik rájuk kényszerítenek. Így könnyebb a pszichének túlélnie. Pedig fontos szem előtt tartani — még egy szerető Isten jelenléte mellett is —, hogy mi, emberek gyilkoljuk egymást; nincsenek angyalok és démonok.

Kezdhetném a második világháborúval: innen datálható Izrael állam megfogantatása, amely 1948. május 14-én jött létre. Ezt az országot az erőszak szülte, de nem feltétlenül Németország kezdte az erőszak láncolatát. Antiszemitizmus jelen volt a Brit Birodalomtól (például az Aliens Act, 1905 — bár nem nevezi meg kifejezetten a zsidó bevándorlást, mégis őket célozta) kezdve az Orosz Birodalmon át (Kijevi pogrom 1881–82, kisinyovi/Kishinev-i pogrom 1903 stb.). Európában az összetartó zsidó közösségeket gyakran furcsa csoportokként tekintették, sokszor misztikus történetekkel megfűszerezve, ami növelte a félelmet és a távolságtartást. Ha ez gazdasági vagy társadalmi problémákkal társult, a puskaporos hordó bármikor felrobbanhatott — és kézenfekvő volt az elszigetelt, állam nélküli csoporton levezetni a feszültséget. Ezt a receptet a második világháborúba belépő Németország felhasználta: az első világháború és a nagy gazdasági világválság feszültségeinek feloldására riasztóan hatékony adminisztrációval, szervezéssel és technikai megoldásokkal reagáltak — amit nevezhetünk a gonosz egyik diadalának.

De, mint írtam, a gonosz nem nyugszik egy helyben. A gonosz átköltözik a másik oldalra. A szenvedés és a fájdalom remek tápláléka a sértettségnek; a félelem szüli azt a feljogosítottság-érzést, amely miatt könnyen el lehet veszíteni a mércét: hol érdemes megállni, hol van az a bizonyos határ, amelyet nem érdemes átlépni, mert a szenvedés visszatér, és a béke, a nyugalom reménytelenné válik. Száz győztes csata után is van-e remény valódi békére? Cél-e egyáltalán?

Izrael léte magával vonja a folyamatos háborút, azt az öldöklést, amely újabb erőszakot szül. Az erőszak a gonosz egyik formája; Dante nem hiába tette a képmutatást és az árulást még lejjebb a pokolban. Ezek a gonosz igazi, kifinomult eszközei: hogy álcázni tudja magát, akár áldozatnak tűnve. Izrael most is szórja a gyűlölet magvait a saját népe és a palesztin nép között. Most, hogy nyíltan bombázhat — vagy más módon büntetlenül léphet fel —, elfoglalhatja és kínozhatja a gázaiakat; ezzel a legagresszívebb és legerőszakosabb államok sorába léphet. A ma felnövő generáció e szerint fogja megítélni, mert bár a holokauszt árnyalhatja ezt a megítélést, az idő végül homályba fedi az árnyalatokat.

Izrael technikai fölénye az USA-val együtt óriási. AI segítségével valószínűleg olyan katonai taktikák birtokába juthat, hogy katonai győzelmei kétségtelenek lesznek; ezeket tehetetlenül el kell viselnie sok államnak. De mit hoz a jövő — azt senki sem tudhatja. Ezt az erőszakos, elnyomó jövőt pedig most teremtjük meg, és benne ők is élnek. Állandó harcban nem könnyű élni; békét pusztítással nem lehet elérni sem saját, sem más népek számára. A holokauszt traumáját nekik is fel kell dolgozni, de jó lenne, ha a düh fázisán a nép is túl tudna jutni. Sikerül-e nekik háborúval békét teremteni? Mi történik, ha ezt most az AI oldja meg helyettük? Jön-e akkor az örök háborúk kora, amilyet Orwell (vagy más jósok) megjósoltak?