Hová vezetsz Bolond Király

Two performers in royal costumes stand onstage, one holding a harp and the other a scepter.

Hova vezet minket a bolond király? Sokan messiásként várták, elhitték ígéretét, hogy ő fogja elhozni a változást, amiért a valaha jobban élő, de ma szegényedő, európai származású, megélhetésükért és jólétükért aggódó szavazók hatalomra emelték. Sokan közülük hisznek egy olyan hatalomban, amit a háttérből titkos alkuk mentén irányítanak, sőt egyenesen gonosz szándék vezérli őket manipulálva, zsarolva bárkit, akit szükséges.

Majd nyilvánosságra kerültek akták, amik bizonyítanak valami hasonlót, bár nem teljesen. A gonoszság egy részét, a hálózat létezését, olyan kapcsolatokat, amiknek Trump és sok más politikus, gazdag ember része volt. A csalódott emberek össze vannak zavarodva. Mégis kiben bízzanak? Lehet bízni valakiben, vagy már teljesen tehetetlenek vagyunk? Lázadni is akkor lehet, ha van remény. Vajon mit tehet az a polgár, aki nem az USA-ban él, de a bolond király döntései az ő megélhetését is veszélybe sodorják? Sőt, nemcsak a megélhetését, hanem a gazdaságot, talán a gazdaság egész szerkezetét. Ráadásul a bolond király tagadja azt a változást, ami a szemünk előtt zajlik (mindegy, mi okból), de aki nem vak, az látja: a természet körülöttünk pusztul. Csak hinni tud, és bízva várni, hátha ezt is túléli.

Egyszer régen volt egy római császár, Nérónak hívták. Birodalma rég túl volt az aranykorán; ezt ma tudjuk, akkor ők talán nem. Sok őrült császár közt ő viszonylag huzamosabb ideig uralkodott, csapongó volt és kiszámíthatatlan, csatlósok lesték a szavát félelemből, nyereségvágyból. Sok verset írt, fontos volt számára a művészete. Egy nap felsóhajtott: nincs elég ihlet, de jó lenne látni a lángoló Rómát, akkor tudna írni róla egy szép éneket. Több sem kellett az egyik testőrnek, parancsot adott a katonáknak: gyújtsák fel Rómát. Csodálhatta a lángoló várost. A tűz elől menekülő családok, emberek mit tudhattak erről? Véletlennek hitték, vagy Isten akaratának? Mi lehetett igaz abból, amit leírtak, vagy az is konteó? Néró őrült volt, akár igaz, akár nem, a nép elhitt róla bármilyen borzalmat. Vajon a bolond király is ilyen? Mégis miért kellett nekünk ő?
Meddig fog bombázni a bolond király? Kiket kell még megtámadnia? A világnak folyamatosan rettegnie kell? Ő a legerősebb, a leghatalmasabb a világon, és folyamatosan erősödik. Ami kell neki, elveszi előbb vagy utóbb, így azt a keveset, ami másoknak jutna, azt is elveheti; aki szegény, tovább szegényedik, most már az birtokol, aki el tudja venni és meg tudja védeni.

Hogy jutottunk ide? A 90-es években ontotta az USA azokat a filmeket, amiket csodálattal néztünk, hittünk benne, hogy van a jó amerikai erőszak, a jó gyilkológép. Nem tudtuk, hogy a gyilkológép máshol, ahol működik, nem jó, és a világ kisebb, de jelentős része gyűlöli. Mi erről nem is tudtunk, mert delíriumban vagyunk. Ez a mámor egyre erősebb, arra sem emlékszünk, ami egy hónapja történt, hogy érthetnénk többéves trendeket? Nem láthatjuk, ami az orrunk előtt zajlik, nem tudunk körbenézni és látni, nem tudunk a szomszéddal összefogni, mert nem is ismerjük. Túlélni pedig csak együtt lehet, együtt azokkal, akikkel egymás mellett élünk. Ha ez nincs, hanem csak a gyűlölet és félelem a másik embertől, akkor csak kiszolgáltatottak leszünk egy olyan hatalomnak, amiről semmit sem tudhatunk, és bármit megtehet velünk.

Liberális oktatás

Liberális oktatás. Enek s mondatnak hallatán azt hiszem legtöbb KDNP-s és Jobbikos politikus hátán feláll a szőr. De mit is jelent valójában a liberális oktatás? Általában a poroszos oktatás ellentétét értik ez alatt. Mivel a világunk gyorsan változik, így nem ördögtől való, hogy az oktatásunk is továbblépjen a százéves hagyományokon. De nálunk a liberális a rossz szinonimája lett.

Egy ideig a liberális jelző jó marketing volt. Ugyanis meglátásom szerint ma nem elsősorban a szülő választ középiskolát, hanem a gyerek. Nekik ez igen vonzó lehetett, mert megértették, hogy ott valószínűleg nem kell majd tanulni. Nos ebben teljesen igazuk is van.

De itt a liberális oktatással van-e a baj, vagy esetleg mással? Ha körbenézünk a világban és összevetjük a ma felkapott finn oktatást mondjuk a konzervatívabb szigorú indiaival, az eredmények mindkettőt igazolják, azaz nem egy járható út van. Valamilyen okokból nem sikerül az iskoláknak sem tudással, sem tanulási képességgel felruházni a diákokat, ami azért nagy baj, mert a munkaerőpiacon teljesen használhatatlanok lesznek.

Sejtésem szerint e mögött a gyerekekért folytatott harc áll. Talán a fogyó népesség egyre kevésbé tudja feltölteni a meglévő intézményeket, így az igazgatók minden eszközt megragadnak az iskolájuk népszerűsítésért, valamint ezeket a gyerekeket meg kell tartani, méghozzá minden áron!

Ha a fenti problémát kombináljuk az alacsony fizetésekkel, talán az egészet nem is kell tovább magyarázni. A focival ellentétben itt nagy baj a finanszírozás hiánya, ugyanis ha egy dolgozónak nem ad fenntartható jövőképet egy pálya, akkor valószínűleg értelmesebb ember inkább mást választ. Persze egy iskola sem marad tanár nélkül, sokan akik bent ragadtak, a rossz rendszer, valamint a nevelés hiánya miatt a kiégéssel kell megküzdeniük, ami egy kölcsönös szenvedést okoz a gyereknek és tanároknak egyaránt.

Feleségem egy elhivatott tanár. (E miatt bolondnak nézik, tiszteletről természetesen szó sincs.) Nem az első évét tölti a szakmában, de annak ellenére, hogy fizika tanár és anya nem könnyű megvetni a lábát egy intézményben. Magyarországon az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a versenyszféra sokkal humánusabb és családbarátabb, mint a tanári szakma. Egyik Iskolában (Budapesten) azért nem hosszabbították meg a szerződését, mert terhes volt. Az se érdekelte őket, hogy ezzel nem lesz meg a folyamatos munkaviszonya és elesik a gyes-től. De évek alatt körvonalazódott, mi is a baj vele: oktatni akar. Ez ugyanis konfliktusokat szül, azt pedig el kell kerülni. Fura mód, a részegen asztalon fekvő tanárral nincs baj. Ott a gyerekek is cinkosok, csendben vannak, nincs kifelé mutatott baj. Ha egy órán nemzeti sportot olvasnak fizika helyet, azzal sincs gond. Az sem baj, ha próbaéretségin az osztály 70%-a megbukik, mert egy másik tanár elkottyantja, hogy úgyis átrugdossák őket, így ezek után se tanulnak semmit. Az sem baj, hogy szövegértési gondjaik vannak, legalapvetőbb matematikai összefüggéseket nem értik. Csak a szülő ne vigye el a gyereket és ne kelljen senkit kirúgni. Az a nagy baj, hogy az iskolát nem érdekli a gyerek jövője, a tanárok, az igazgató csak az adott napot akarja túlélni.

Sok tanár a liberális oktatás alatt a tanulókkal való haverkodást érti. A jó kapcsolat fontos lenne, de ne keverjük össze a haverkodással, mert meg kell tanulni élni a lehetőségekkel, de betartani a szabályokat is. Talán több tanár részéről is ez egyfajta menekülési út inkább, legalább a gyerekek nem bántják, tanítani úgysem lehet.

Ezek a fajta tanárok megvédik a diákjaikat, még a kolégákkal szemben is. Például egy osztályfőnök elkottyantotta a diákoknak, hogy a fizikatanárt ki fogja rúgatni. Ezt elég nehéz értelmezni. Ezzel haverságot próbálta erősíteni, vagy tényleg szakmai gondja van? Talán ez utóbbit el is felejthetjük …

Ha a oktatást nem tesszük rendbe diplománk le fog értékelődni, amivel a felnövő fiatalok még nagyobb hátrányba kerülnek, mert így még külföldön is nehezebben fognak munkát kapni. Bajok általános iskolában kezdődnek, amit az egyetemeken tapasztalunk az mind csak tünet. Ha nem lesz a tanári pálya egy megbecsült hivatás addig a gyerekek hülyék maradnak (főleg a szakiskolákban), a tanárok meg egymást fogják ölni.

Másik érdekes dolog a félelem a feljelentéstől. Érdekes módon ha ez meg is történik nem szokott lenni következménye. (Kivéve persze egyértelmű eseteket, de ezek kirívóak, nem általánosak). Feljelenteni szokott diák tanárt, mikor a tanulást végkép nem tudja elkerülni, ill. ilyen diákok cinkosai, azzaz a fent említett tanár kollégák akik inkább a munka helyett a gyengébb pozícióban lévő munkatársát próbálja megfúrni. Aki rendesen tanítani akar az pedig csak gyenge pozícióba kerülhet, nem szereti az igazgató, mert fegyelmi, oktatási ügyekkel kellene foglalkoznia, a kollégák sem, mert meg kellene beszélni a szakmai kérdéseket, a gyerekek sem, mert tanulniuk kellene (amit ha megkockáztatnak, még a kiközösítéssel is szembe kell nézniük). Az egyre gyengülő pozíció miatt pedig egyre több támadásra számíthat az a tanár aki a rendszer ellen megy.

Ezekre megoldás a több pénz. Egy felől igen, mert így lehet elvárásokat támasztani, ami kapcsán lassan beindul egy pozitív változás. Sajnos egy hosszabb, mint egy négy éves ciklus, és az eredmény sem látványos, ezzel választást csak elbukni lehet, így a vezetőinkre nem is számíthatunk. Oktatással nem az a baj, hogy liberális, hanem hogy a gyerekekben megöli a tudás iránti vágyat és hülyék maradnak.