Időről időre felvetődik a kérdés, kell e nekünk atomerőmű, egyáltalán szükség van e atomenergiára. A környezetvédő szervezetek és a szakma teljesen ellentétes véleményen van, ami nem könnyíti meg a választópolgárok helyzetét, ugyanis így nem könnyű egy átlagembernek döntést hoznia. Pedig végső soron választókon múlik, erre Németország jó példa: Angela Merkel hiába végzett fizikus, a politikai célok miatt le kell állítani az atomerőműveket, bármi is a szakmai véleménye. Persze Japán messze van, Németországban meg szökőár sem túl valószínű, de ha az emberek félnek valamitől, nem racionálisan döntenek, hanem próbálják a veszélyt lehetőleg teljesen kizárni.

A választók akarata fontos egy demokráciában, de mennyire kell engedni, hogy a választók félelme irányítsa a döntéshozókat, mint a szakmai szervezetek? Mint mindenhol itt is az arany középút lenne a megfelelő: a közembernek mindig résen kell lennie, hogy az egyéni érdekek ne lépjék túl a biztonsági határokat, a szakmai oldalnak pedig kötelessége kampányolni és tájékoztatni a közvéleményt az adott technológia negatív és pozitív oldalairól. E kettő összegéből kellene egy kompromisszumnak születnie ideális helyzetben.

Atomenergia a mumus

Atomenergia az energiatermelés mostohagyereke. Már a születése is rosszul kezdődött: bombakészítés háborús célokra, egy olyan pusztító fegyver, ami akár az egész városokat dönthet romba. (Paradox módon pont ez a fegyver hozta el Európának a leghosszabb békeidőszakot.) Ezzel a kezdettel nem csoda, ha egyből bizalmatlanság fogatta ennek a békés felhasználását is, majd a balesetek (three mile island-i, csernobili, most legutóbb a fukusimai) pedig végleg aláásták a bizalmat. Míg a legkülönbözőbb biztonsági elemzések próbálják bizonygatni, hogy milyen biztonságos egy erőmű, addig a másik oldalon elég Csernobil nevet bevetni és minden érvet lesöpör az asztalról. Ezzel egy németországi erős kancellár-asszony sem tud mit kezdeni. Közvélemény egy része azt hisz, hogy egy atomerőmű bármikor úgy robbanhat, mint egy bomba, pedig egyik baleset esetében sem volt ilyesmi, ha volt robbanás, akkor az gáz, vagy gőzrobbanás volt. Másrészt nincsenek eléggé hangsúlyozva a valós problémák, mint például a használt fűtőelemek tárolása hosszú távon, sokan nem is tudják, hogy ez a legkomolyabb hátránya egy atomerőműnek.

Greenpeace jelenléte nagyon hasznos, így folyamatosan a figyelem központjában vannak és nem engedik lazulni a biztonsági előírásokat. Ennek a kitüntetett figyelemnek egyértelműen ez az egy előnye van: a biztonság tényleg kiemelkedően fontos az atomerőművek esetében. A költségek lefaragása érdekében a management mindig megpróbál a biztonsági követelményeken lazítani, ami könnyen egy kolontári katasztrófához vezethet. Érdekes módon a kolontári baleset után nem kellett az összes alumínium gyárat bezárni, pedig nem csekély környezeti kárt okozott…

Mit akar a nép

Ha a társadalom többsége úgy dönt, hogy be kell zárni az erőműveket, akkor azt tiszteletben kell tartani. De ezt a döntést úgy kell meghozni, hogy minden következményeivel tisztába kell lenni. Ugyanis ahhoz ragaszkodunk, hogy áramunk legyen, méghozzá fejlett európai háztartásnak nem is kicsi az áramfelvétele. Ezt valahonnan meg kell termelni, aminek lesz is hatása a környezetre. Ha emlékszünk a bősi vízlépcsőt megvétóztuk, környezetvédelmi elvekre hivatkozva, sok helyen tiltakoznak a szélerőművek ellen is, különböző okokra hivatkozva: hangos, rontja a látképet, megöli a madarakat, stb.

Atomenergiát fosszilis erőművekkel lehet helyettesíteni (azaz szén, olaj, gáz erőművekkel), amik meg a szén-dioxid kibocsájtást fogják növelni. Persze az ember szerepe a globális éghajlatváltozásban erősen vitatott, de azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ennek a sok szénhidrogének elégetésének hatással kell lennie a légköri folyamatokra, amik átalakíthatják a bolygónk időjárását, így tulajdonképen az egyik rossz helyett egy másikat választunk: vagy gázokat eregetünk a levegőbe ami az időjárást befolyásolja, ezen keresztül az élelmiszer termelést, vagy választjuk az atomerőműveket a maguk biztonsági kockázatával és vállaljuk a veszélyes sugárzó hulladék tárolását hosszútávra, ami a talajban marad többé-kevésbé lokalizált helyen. Úgy néz ki nincs ingyen energia.

De akkor mi legyen?

Az atomenergia egy olcsó megoldás lenne, ezért életképes ezen ellenszéllel szemben is, valamint nagy kapacitásúak a szél és vízi-erőművekkel szemben. Németország felvállalja a drágább áramot cserébe az erőművek leállításáért. Mi ezt megtennénk? Szerintem nem. De Németország példája is képmutató, hiszen mivel importálja az áramot, nem mérlegeli, hogy ott azt milyen erőművel termelik meg, azaz nekik így csak az a fontos, hogy a szennyezés a határaikon kívül legyen.

Az első lépés a spórolás lenne. Ha kevesebb energiát használnánk, akkor a zöld technológiák aránya is jobb lenne, mert a megújuló erőművek kapacitása véges, ráadásul adott ország lehetőségei nagyon korlátozottak lehetnek. Ha folytatjuk a pazarlást, akkor azzal biztosan a környezetbarát technológiák versenyképességét rontjuk, így vagy importra szorulunk, vagy újabb nagy kapacitású erőművet kell építenünk, ami vagy fosszilis, vagy atomerőmű lesz. Ha pedig a kőolaj készletek tovább csökkennek és ezzel tovább drágul a kőolaj, abban az esetben pedig jelenlegi technológiával nem is látszik más alternatív energia, amivel a jelenlegi életmódunkat fenntarthatnánk.

Reklámok