Bejegyzés dátuma: vajdatamas által

Gonosz Vándorlása

Ma azt hiszem, a megfelelő kifejezési forma egyfajta spirituális megközelítés. Nekem, aki nem kaptam vallásos neveltetést, az Isten segítségében való bízás pedig csak tanulás kérdése, kissé nehézkes ez a nyelvezet. A szimbolikus megfogalmazás segít egy lépéssel távolodni az eseményektől, segíti a megértést, és valamikor talán a megnyugvást is elhozza.

A gonosz vándorol, amikor kitör egy háború: angyalok és démonok harcává válik. Persze mindkét oldal számára máshol vannak az angyalok. Szükségünk van a túlvilági misztifikálásra, hiszen a legtöbb embernek, aki katonává válik, óriási teher azt a sok kegyetlen gyilkosságot végrehajtani, amit rajtuk uralkodóik rájuk kényszerítenek. Így könnyebb a pszichének túlélnie. Pedig fontos szem előtt tartani — még egy szerető Isten jelenléte mellett is —, hogy mi, emberek gyilkoljuk egymást; nincsenek angyalok és démonok.

Kezdhetném a második világháborúval: innen datálható Izrael állam megfogantatása, amely 1948. május 14-én jött létre. Ezt az országot az erőszak szülte, de nem feltétlenül Németország kezdte az erőszak láncolatát. Antiszemitizmus jelen volt a Brit Birodalomtól (például az Aliens Act, 1905 — bár nem nevezi meg kifejezetten a zsidó bevándorlást, mégis őket célozta) kezdve az Orosz Birodalmon át (Kijevi pogrom 1881–82, kisinyovi/Kishinev-i pogrom 1903 stb.). Európában az összetartó zsidó közösségeket gyakran furcsa csoportokként tekintették, sokszor misztikus történetekkel megfűszerezve, ami növelte a félelmet és a távolságtartást. Ha ez gazdasági vagy társadalmi problémákkal társult, a puskaporos hordó bármikor felrobbanhatott — és kézenfekvő volt az elszigetelt, állam nélküli csoporton levezetni a feszültséget. Ezt a receptet a második világháborúba belépő Németország felhasználta: az első világháború és a nagy gazdasági világválság feszültségeinek feloldására riasztóan hatékony adminisztrációval, szervezéssel és technikai megoldásokkal reagáltak — amit nevezhetünk a gonosz egyik diadalának.

De, mint írtam, a gonosz nem nyugszik egy helyben. A gonosz átköltözik a másik oldalra. A szenvedés és a fájdalom remek tápláléka a sértettségnek; a félelem szüli azt a feljogosítottság-érzést, amely miatt könnyen el lehet veszíteni a mércét: hol érdemes megállni, hol van az a bizonyos határ, amelyet nem érdemes átlépni, mert a szenvedés visszatér, és a béke, a nyugalom reménytelenné válik. Száz győztes csata után is van-e remény valódi békére? Cél-e egyáltalán?

Izrael léte magával vonja a folyamatos háborút, azt az öldöklést, amely újabb erőszakot szül. Az erőszak a gonosz egyik formája; Dante nem hiába tette a képmutatást és az árulást még lejjebb a pokolban. Ezek a gonosz igazi, kifinomult eszközei: hogy álcázni tudja magát, akár áldozatnak tűnve. Izrael most is szórja a gyűlölet magvait a saját népe és a palesztin nép között. Most, hogy nyíltan bombázhat — vagy más módon büntetlenül léphet fel —, elfoglalhatja és kínozhatja a gázaiakat; ezzel a legagresszívebb és legerőszakosabb államok sorába léphet. A ma felnövő generáció e szerint fogja megítélni, mert bár a holokauszt árnyalhatja ezt a megítélést, az idő végül homályba fedi az árnyalatokat.

Izrael technikai fölénye az USA-val együtt óriási. AI segítségével valószínűleg olyan katonai taktikák birtokába juthat, hogy katonai győzelmei kétségtelenek lesznek; ezeket tehetetlenül el kell viselnie sok államnak. De mit hoz a jövő — azt senki sem tudhatja. Ezt az erőszakos, elnyomó jövőt pedig most teremtjük meg, és benne ők is élnek. Állandó harcban nem könnyű élni; békét pusztítással nem lehet elérni sem saját, sem más népek számára. A holokauszt traumáját nekik is fel kell dolgozni, de jó lenne, ha a düh fázisán a nép is túl tudna jutni. Sikerül-e nekik háborúval békét teremteni? Mi történik, ha ezt most az AI oldja meg helyettük? Jön-e akkor az örök háborúk kora, amilyet Orwell (vagy más jósok) megjósoltak?

Bejegyzés dátuma: vajdatamas által

Kibe rúgjunk bele?

Vallás végigkíséri az emberiség történelmét, tükrözi az adott nép szokásait, életvitelét, társadalmi berendezkedését, valamint a gondolkodásmódját az őt körülvevő természetről. Sok országban az egyházi és a világi vezetés összefonódik, Európában a felvilágosodás után már egyre kisebb befolyása van az egyháznak az állami vezetőkre, míg ma a világi hatalom az egyházra inkább, mint eszközre tekint. Különböző kultúrák tiszteletben tartása nem csak fontos, hanem egyenesen kötelező, de ennek ellenére mégis elkövetik időről időre ugyanazokat a sértéseket évszázadok óta, mintha kötelező lenne. Mohamed kifigurázásának Európában komoly hagyománya van (ügye mindenki ismeri a gúnyos mondókát Mehmetről és a tehenekről), de nem vesszük észre, hogy mára már nem csak vallási különbségekről kell beszélnünk, hanem világnézeti különbségről is.

Mit jelentett kereszténynek lenni a középkorban és ma? Középkorban lényegében kötelező volt, aki nem hitt Istenben, annak is illet elmennie a templomba, nem mellékesen a társadalmi érintkezés miatt is. Akkor még mindent az egyház befolyásolt, a tudományt, az állami vezetést, mindent. De az idővel az ismereteink megdönthetetlen bizonyítékokat szolgáltatott több tény mellett, amit az egyház tagadott, így szép lassan csökkent az egyház súlya. Mára odáig jutottunk, hogy nem csak az egyház befolyása jelentéktelen, de a vallás sem játszik nagy szerepet az életünkben. Vallásosság és a technikai fejlettség fordított arányban áll egymással, például a fejlett Japán lakosainak nagy része egyáltalán nem vallásos a problémáik megoldását a tudománytól várják. Európában még változó arányban de körülbelül a lakosság fele hívő. Aki hívő is, nem feltétlenül jár templomba, Bibliát sem feltétlenül forgatja, szóval ha Jézust gúnyolnák ki nem biztos, hogy bárkit is felrobbantana.

Nekünk furcsa az ha valaki komolyan veszi hitét? Esetleg véresen komolyan? A fenti okok miatt bizony elég furcsa nekünk. Globalizált világunkban nehéz szem előtt tartani, hogy egy film nem biztos, hogy csak a célközönséghez ér el. Lehet, hogy a célközönség 0.001%-a nézné meg, de megsért 10 millió embert, akkor ki hibázott? Ha egy nép gazdaságilag gyengébb országban lakik, ahol eleve pattanásig feszült a helyzet, esetleg Amerikára nem mint pozitív példára gondolnak, ott könnyen elszabadulhat az indulat. Ha egy rendező híres akar lenni próbáljon meg másféle polgárpukkasztást, nem divatból belerúgni egy olyan vallásba – nemzetbe, akik eleve kiszolgáltatott helyzetben vannak, sok helyen polgárháború által sújtva. Kényelmes nyugat-európai vagy amerikai életünkből könnyen ironizálunk, fel sem mérve, kiket és mennyire sértünk meg.

Az európai kultúra és az arab világ közti ellentét hosszú időre nyúlik vissza, és bár jelenleg az az arab ország, amelyik alatt nincs olaj, nem áll gazdaságilag túl jól, de lenézni őket nagy hiba lenne. Az európai kultúra nem csak a görög és a római múltból táplálkozik, az araboktól is sokat tanultunk matematika és a kémia terén is. Általában a középkorban virágzott az arab tudományos élet. Furcsa mód pont a középkorban 1000 körül Magyarországon a muzulmánokat nagyobb tiszteletben tartották (ők voltak a böszörmények), akik nem csak a vallásukat gyakorolhatták, hanem kereskedhettek is. Mára ez a tisztelet eltűnt. Tudományos eredményeikről jótékonyan elfeledkeztünk, vallásukba bele lehet rúgni az olajukat meg kedvező áron ki lehet termelni, amiből egy szűk rétegük jól meggazdagodhat. Szerintem megtanulhatnánk újra tisztelni újra az arab kultúrát is, a tisztelet segít nyitott szemmel járni és tanulni valami újat.